Csak megyünk és megyünk.

Újra itt vagyunk!
Nem tűntünk, el csak a gyakorlatban alkalmazzuk a régi viccet: Mi az orosz internet? INTERNYET.

A többi csapatról viszonylag kevés hírünk van. Annyit tudunk, hogy a tűzoltóautóval sikeresen bejutottak a srácok Ukrajnába Moldován keresztül,a szervezők pedig a Fekete tenger déli partján keresztül érkeznek egyszercsak...
Terv szerint ma este találkozunk össze Astrakhan-ban a Kaszpi tenger partján.
Árpiék és a tűzoltóautó megpróbáltatásairól itt olvashattok:
Sysman blog

Az út ezen szakasza nem bővelkedik túl sok érdekességben, a fő feladatunk, hogy legyőzzük azt a jópár ezer kilométert, ami elválaszt minket Ázsiától. Eközben időnként megállunk enni valami finomat egy úgymenti kiskocsmában, vagy éppen csak megpróbáljuk túlélni a közlekedési kihívásokat.
Néhány érdekességről azért be tudok számolni:

• Megtaláltuk Ukrajna fő nemzeti termékét: kaprot. Eddig még nem sikerült olyat rendelni, ami nem ezzel készült volna,  igaz, még egyetlen ételnevet sem sikerült kibogozni, így a vakrendelésre esküszünk, eddig bejött - csak szeretni kell a kaprot. Ami még érdekes, hogy a köretért külön kell szólni, fel sem tételezik, hogy nem magában akarod megeni a húst.

• Az éjszaka közepén teljesen normális, ha valaki vaksötétben, fekete ruhában egy fekete gurulós kiskocsin a tökélesen  kivilágítatlan autópályán keresztülhúz egy 2 méteres fekete gázpalackot. Kikerültük, de azért vazzeg...  Bár Gábor szerint lehet, hogy csak oxigén volt - ami szerintem szintén GÁZ.

• Harkovban egy kempingben volt szállásunk, a német csapat a szobát megtekintve megfutamodott, és inkább a Niva-ban való alvás mellett tették le a voksot.  Aztán némi fenyőpálinka és a személyzet szives invitálása rábírta őket a szobára. Azért a döntés nem egyértelmű: 

• A kemping mellett találtunk egy szabadtéri medencés, pálmafás "diszkót", ahol a két azerbajdzsáni tulaj üldögélt+pultoskislány.  Sajnos nem volt szezon+vasánap este (valamint Ukrajnában vagyunk), így a medence üres volt, vendég senki, és a pálmafákat is bodzabokrok helyettesítették. Onnan tudtuk, hogy diszkó, hogy a lézerek azért be voltak kapcsolva, és helyi szokás szerint, mikor bementünk felhangosították a zenét. Ott épp az eurovíziós fesztivál közvetítést, hiszen azeriak voltak. A kaja viszont fenomenális volt. Ilyen finom saslikot életemben nem ettem, valami jó azeri recept volt - a körethez azért volt kapor:)  Evés után jól elbeszélgettünk családról, politikáról, mindenféléről. Annak ellenére, hogy ők legfőképpen azerbajdzsániul, mi megy magyarul beszéltünk,  egészen sokmindent megtudtunk (például hogy az ukrán elnök maffiózó, és nem jó ukrajnában élni. De hogy akkor miért van itt 32 éve, azt nem értettem).  Sokat segített, hogy tudtunk rajzolni a saliksütő hamujába cigarettacsikkel.

• Az értelmetlenségi verseny egyik döntősével sikerült találkoznunk:

 Sztreccs limó egy Ferrari F430-ból. Há noooormális???  És nem kamu fake Fiero alapú átépítés, zsír eredeti:) Pénz x Ész = konstans. Emellett láttunk még egy 458 Italia-t (ha már a Ferrariknál tartunk), az emberek sokkal inkább járnak a Lada család valamelyik népszerű tagjával (megdöbbentő sokféle van) vagy a Kamaz/KRAZ/GAZ/MAZ/ZIL/URAL teherautók valamelyikével. Mivel sokmindent kell le-fel hurcolniuk, ezért időnként emögé 2-3 pótkocsit is kötnek,  amivel akár a 15Km/h-t is el tudják érni sík úton (az út kifejezés néhol erős, de gőzerővel készülnek vele elfele, nyakukon a fociEB, addigra be kell fejezni ám, vakuljon az európai polgár, mert Ukrajna veti fényt). Szerencsére könnyű őket megelőzni, mivel itt nagyon dívik a "húzódjon le a szembejövő a szántásba, amíg előzök" megoldás.  Eleinte ebből voltak gondjaink, mára mi csináljuk a legjobban:)

• Sikeresen átjutottunk Oroszországba miután letoltunk kb 2000Km-t a főként lapos Ukrajnán. A határprocedúra elég egyszerű volt, nagyon sokat segít a nyakbavaló passz, amin fel vannak sorolva a meglátogatandó városok. Meg a "Rally" felirat a kocsi oldalán.  Attól hogy Tadzsikisztánba megyünk még a szőrösszívű határőrök is elmosolyodnak, és jó utat kívánnak.

• Begyűjtöttük az első gyorshajtás "cédulánkat" is - persze cédula nem volt. Lakott terület: 100. Ez 800 helyi basz lett volna. Lelakudtam 200-ra.  Szerintem 100-ért is el elhetett volna hozni, de mindegy, majd gyakorolunk. A nyakban lógó pass itt is sokat segített, csak meg kell értetni a rendőrrel, hogy nem vagyunk normálisak,  és ebben a tervezett útvonal rengeteget segít:)

 
Per pillanat a Don-kanyarban vagyunk, ha sikerül, megnézzük az itt értelmetlenül elesett magyar katonák emlékművét. Utána indulás, mert még 500+ Mk a mai etap!
És végre összefutunk a többiekkel, kezdődik a bandázás és folytatódik a népek barátsága program egyre több sörrel, és remélem nem túl sok vodkával:)
Amint lehet, jelentkezünk. Stay tuned!