Pamir+Megérkeztünk+Hazamegyünk(?)

Kicsit eltűntünk, elmentünk a világ végéig, jó, hogy le nem estünk a szélén:) Ez volt a túra legkeletibb pontja:
Murghab
, azaz egy jó köpés a kínai határ, kocsival! Utánunk csináljátok? :)
Nade nézzük mi is történt velünk, mióta nem jelentkeztünk...
Khorog-ba csütörtökön este értünk, gyakorlatilag péntek hajnalban. Reggel kicsit nehezen indult a boot, így addig vakardóztunk, míg az afgán konzul úr a 2-ig tartó munkaiő ellenére f12-kor azt mondta, hogy inkább jöjjünk vissza hétfőn (9-re, 11-re meglesz a vízum),
így a tervezett afganisztáni kiruccanásról le kellett mondani. Nem baj, elég rohanós lett volna, du. 4-kor bezár a határállomás, és addig még vissza is kellett volna érni a meglátogatandó hegyi tótól, állítólag irányonként 2 óra lett volna az út.
Rohanás az egész, és a vízum fájdalmasan drága (50USD/fő+100USD/kocsi)
Pénteken mászkáltunk kicsit a városban, néhányan szereltek, utána Árpival kiegészülve (átült a tűzoltóból) indulás a Pamir highway-en keletnek, a Bulunkul tó felé. Az út szépen egyenletesen emelkedik 4000m környékére, és ezt a magasságot nagyjából tartja is egészen a kínai határig.
Nem írtam még róla, de a világnak ebben a részében nagyon népszerű dolog, hogy az úton egyszercsak van egy ellenőrzőpont sorompóval, ahol meg kell állni, bevinni az útlevelet, kezet fogni az összes rendőrrel,
elmondani, hogy nem értem, hogy mit mond. Ezután beírják az adatainkat egy kockás füzetbe. Vagy próbálnak pénzt, cigit, cukrot, akármit lejmolni, vagy nem, és utunkra engednek. A Pamir highway elején levő
ellenőrzőpont gyakorlatilag fixen 20 Somos/kocsi (Tajik pénz, 50Ft/Somos) tarifával dolgozik, anélkül egyszerűen nem akartak átengedni, valamiféle pecsét problémára hivatkozva. Fizettünk, mentünk.
Az út egészen jó minőségű, bár helyenként jó gödrös. a forgalom elég gyér volt, nem erre számítottam, lévén ez az egyetlen használható szárazföldi út Kína felé ebben a régióban.
Fogalmam sincs, hogy hol hozzák a bóvlit...
Egy híd

Hágói hangulat


Tarktorista srác, a zöld oldal már Afganisztán:

A korábban már jól megszokott 40-45 fokos hőség helyébe hószállingózás és heveny oxigénhiány jött, amiből azért adódtak problémák.
A tónál tervezett kempingezés elmaradt, mert hiába van nyár, ebben a magasságban igencsak mínuszok dübörögtek, a b. megoldásként ajánlott vendégházszerűségben aludtunk.
A szállásra megérkezés előtt még azért a németek Niva-ját vontattuk vagy másfél órán keresztül, mert a vize megint forrt az erős mínuszok ellenére - sztem megint megadta magát a hengerfej tömítés, vagy maga a hengerfej.
A szállás eléggé szükségjellegű volt (állítólag), én sajnos ezt már nem tudom, mert legfőképpen a korábban megevett, megivott dolgok magamban tartásával foglalkoztam, leginkább kevés sikerrel. Ezt még az is megfejelte, hogy az udvaron 1 db deszka guggolós budi volt a kb 20 főre,

akik közül mint később kiderül jelentős számban küzdöttek hasonló problémákkal - közönséges magassági betegség - nem véletlen, hiszen néhány óra alatt emelkedtünk 1800m-ről 4000 fölé. Reggelre jól lettem, így a kocsit visszakormányoztuk a kemping helyéül kijelölt Bulunkul tóhoz,
mert állítólag szép. Tényleg az volt, kifejezetten.

Sőt közel hozzá van egy gejzír is, amit koordinátákkal sikerült csak megtalálnunk, iszonyúakat offroadozva, a pusztában, mocsárban utatkeresve, eltévedve, stb.
A gejzír nem érte meg a sok időt (akkora, hogy otthon is tundék ilyet csinálni), de a terepezés nagyon tuti volt. Úgy eltévedtünk, hogy csak vmi helyi túrázók+pásztorok segítségével találtunk vissza az ösvényre. A GPS térkép szerinti piste helyenként már rég nem létezett.
A kiút végülis egy mocsáron keresztül vezetett, eleinte nem gondoltuk, hogy oda be lehet menni, de az Explorer hibátlanul vette az akadályt.

Sajnos a móka igen sok időnket elvitte, így az út "melletti" érdekességeket - néhány órás letérők egyenként, pl. 3800 méteren levő barlangrajzok, régi kínai sír - ejtenünk kellett, mentünk Murghab-ba egyenesen, ahol a charity program következett.
A németek (a duó höly tagja) szereztek 10 tolókocsit a Murghab tartományban élő mozgássérültek számára, amit jó 7000 kilométeren keresztül hoztak az autók (jórészt a tűzoltó), és végre átadhattuk őket.
A tartományban (28e négyzetkilométer) 40e ember lakik, ebből 800 mozgássérült.
Sajnos csak a helyi vezetővel sikerült találkozni, így az átadás leginkább egy pártértekezletre hasonlított, de nem baj, legalább beültem a tatományvezetői székbe kicsit, megcsapott a hatalom szele.
Voltak beszédek, tolmácsolás, még beszéd, stb. A vezetőnek a szeme se állt jól, megerősítette ezt a helyi francia önkéntes hölgy is, aki azt javasolta, hogy pénzt ne adjunk neki, mert ellopja:)
A murghab-i szállás nekem egészen tetszett, ha sütött a nap, egészen kellemes napmelegítette átlátszó tetejű közösségi helyiség volt, a fürdő pedig orosz rendszerű: egy dézsa, meleg vízzel, és egy kancsóval locsolhattad magadra a vizet.
Végre angol wc, bár a gyakorlatban pottyantós volt, csak fölé tettek egy porcelánt, nem baj, végre lehet ülni:)
A "város" igencsak hozta a "világ-vége" hangulatát, egy igazi porfészek, ahol legfőképpen semmi sincs, csak ilyen pockok:

Eső alig esik, állítólag 100mm/év.
A vacsora kiváló volt, igen jót aludtunk, nem fáztunk, és a korai ébredés után elindultunk visszafelé. Időnk engedte, így az előző nap kihagyott egyik helyszínt pótoltuk:
felmentünk a Bazar Dara felé vezető ~4700m magas hágóra. Levegő semmi, de azért az öngyújtó a városi legendák ellenére simán meggyullad... 2m-es hófalak, látvány pazar, Explorer gond nélkül vette az akadályt, bár itta a benzint, mintha ingyen lenne (itt jó drága, ~350Ft a 80 oktános)
Utána a VinczeG és Árpi megszavazta, hogy térjünk el az útvonaltól, és menjünk a jobb, rövidebb úton vissza Khorog-ba, és hagyjuk ki az orszég déli határa mentén futó útszakaszt, és inkább menjünk el fürdőbe.
Így is lett, leszámítva, hogy ők ketten a fürdő helyett inkább kocsmába mentek:)
A fürdő (Garam Chasma) 40km délre fekszik - az afgán határ mellett kell Iskashim felé menni - kinézetre kb olyan, mint Egerszalók 20 éve, de szeparált fiú és lány résszel. A többség meztelen, a fördőruhásokkal (alsógatya) meg egy helyi ordítozik, nem értjük mit.
Belépő nincs, de mikor mér jöttünk elfele, akkor jött egy ember (az ordítozós) és akart vmi pénzt, végül meg is alkudtunk valamennyire, szerintem saját zsebre dolgozott...
Sajnos délután az Explorerben elszakadt a bal első stabilizátor rúd (pontosabban ledarálódott a végéről az anya), emiatt kicsit csattog a futómű, és az autó bólogatókutyává változott.
Szerencsére ez nem komoly probléma, majd később levágatjuk, és akkor csend lesz, bólogatás marad, majd mellőzzük a rénszarvas-teszt jellegű manővereket:)
Megálltunk az első szervíznél, ami pontosan úgy nézett ki, mit egy romos ház. Igazándiból "fényező műhely" volt, homokos padlóval, ideális párosítás. A cégér egy földbe állított autó alváz volt, nem lehetett eltéveszteni.
Néhány afgán srác volt a "mechanik", de sajnos éppen valami kajafélét (barnás tej) főztek, így nem tudtak velünk foglalkozni, de nagy nehezen kunyeráltam tőlük 15-ös crowa kulcsot, megcsinálom magam...
Persze, hogy nem tudtam, mert totál össze volt rohadva a csavar, hiába dolgozott egy napja rajta a WD40. Inkább tovább mentünk, és később egy gumisműhelyben sikerült flexet keríttetni, ahol levágták a felesleges alkatrészt.Itt épp megy a szerelés:

Elmagyaráztam, hogy nem kérjük pótolni. Nem kell ide nyelvtudás, csak activity-zni kell, már nagyon megy:)

Kicsit kezdünk fáradni, előjött némi hovágy, és társai, így felgyorsítjuk a dolgokat, indulás vissza Dushanbe (a főváros) felé. Az út első szakasza hibátlan tüköraszfalt, vicces, hogy ez egy 2-val alacsonyabb rendűnek jelölt út, mint a Tawildara-Khorog, ahol gyakorlatilag szétestek az autók.
Az utakat általában iráni munkások építik. Erről jut eszembe, hogy furcsa ez a vidék. Üzbegisztánban tadzsikul beszélnek, Tadzsikisztánban meg jórész kirgizek laknak. Sztálin jól megkavarta itt a dolgokat... Volt is ebből probléma, 1992 körül elég komoly származás alapú népirtás folyt itt, ahol most békésen üldögélünk.

Az útmódosításnak köszönhetően kicsit előbbre vagyunk a tervezettnél, így a Khostav-ba tervezett szállást a megtekintés után leszavazzuk, és megyünk tovább.
Egy icipici kamionparkolóban volt egy ház, amiben hullott a vakolat, és volt a földön 7 matracszerű izé, inkább alszom állva.
Mentünk tovább, megállunk, amikor nem bírjuk már ébren. Az út maradék része az egész túra lenehezebb szakasza volt, gödrök, folyóátkelés vaksötétben.
Egy hídon keresztben teljes szélességben 50cm szélességben 50cm mélyre be volt szakadva az "utfelület". Szerintem nappal visszafordulunk...
Hogy a portugáloknak a Passat-tal hogy sikerült mindezeken átjutniuk, számomra rejtély, szerintem csalnak:)
A tűzoltónak fogytán a benzinje, és hajnali 2-kor viszonylag nehéz benzinhez jutni az afgán határ mentén - nekünk valahogy mégis sikerült.
Sőt a folyómederben - ismét - leszakított futóművükhöz is sikerült egy hegesztőembert ugrasztaniuk, fél órán belül meg is jött. Addig főztünk Smack-et, nagyon jól sikerült:)

Sajnos Barnabás a tűzoltóból a helyi főzőn készített hasonlót, ami benzinízű lett, így 2 napig hányt tőle. Kap tőlem egy gázfőzőt, ha hazamentünk...
Nekünk Khulab-ig sikerült jutni(tűzoltó elment Dushanbe-ig!), megtaláltuk a világ legszarabbabb drága holtjét. 70USD/szoba, és víz sincs, csak reggel. A wc-t az odakészített 10 db 2L-es PET palackos vízzel lehet "lehúzni". Ez itt a bojler biztosítéka a fürdő falán, szívmagasságban:

A bejáratnál az ajtóval szemben üres akvárium, a tetején egy orosz tényérsapka. A lépcsőház rettentő dohos, pedig a hotel még gyakorlatilag még épül. A portugálok (Joao&Joao) is itt aludtak meg, nekik kidőlt a válaszfaluk. De legalább alkudtak emiatt a szobaárból:)
Reggel usgyi, város elhagy, irány Dushanbe, de előtte még vissza Nurek-be mert Árpi egy hete ott felejtette a notebook töltőjét, VinczeG pedig a sörbontó gyűrűjét és a karkötőjét.
Egyik se lett meg, de sikerült kideríteni, hogy melyik takarítónő dobta ki. Csodálatos a talált tárgy kezelési folyamatunk...
Még egy kis fotózkodás a víztározónál, és legyűrjük a maradék 40km-t és vége a rally-nak.

Fáradtak vagyunk, mindenünk koszos, kocsiban káosz, de rendben vagyunk.

Az Explorer rémesen néz ki, de a stabilizátort leszámítva hibátlan! Nagyon megkedveltem ezt a "kis" kocsit.


Végül az utolsó napon a Niva és a rendezői Nissan (Vanette Cargo) is végleg megadta magát. Az egyiket aladták, a másikat ott hagyták, majd lesz vele vmi.
A Nissan már nagyon a végét járta kellőképpen megviselte mikor vizet szívott egy patakátkelésnél, azóta lényegében a saját füstfelhőjében közlekedett.

Mi most Dushanbe-ban próbáljuk eladni az Explorer-t és a tűzoltó Merci-t, reméljük sikerül.
Eközben várost nézünk, éttermezünk, van egy Jackie nevű vicces, kicsit idegesítő önkéntes segítőemberünk, aki egyébként taxis, és állítólag nagyon híres ember. Még a mongol karateválogatottal is le van fényképezve, és folyton köszönő sms-eket mutogat, sokat költ önreklámra, folyton magát dicséri minden nyelven:)
Nem baj, tényleg nagyon fájni kis étterembe vitt minket, és állítólag ma vami kiváló fürdőhelyet mutat...
<kép>

Utolsó pillanatban futott be az infó: a tűzoltós srácok Jekaterinburg-on keresztül nem tudtak hazarepülni, mert nincs orosz vízumuk.
Mi Chelyabinsk-en keresztül mennénk. Ellentmondó infók jönnek, a hivatalosabbnak tűnők szerint nem lehet.
Persze a reptéren senki sem tudja megmondani, pedig holnapután onnan fordítanának vissza...
Valszleg a safe megoldás felé megyünk: veszünk egy másik jegyet. megvettük. Fájt. Nem örülök, de ezt most betudjuk tanulópénznek...

Kis statisztika:

• 7738 megtett kilométer
• 1080 liter benzin (sztem legalább 100-al kevesebb, a vödrös helyeken mindig átvertek, nagyon)
• ~50 kockás füzetes beírás "regisztracija"
• 6 zacskó Smack
• 3 gyorshajtás, ebből 2 kidumálva
• 0 db defekt! (egyedüliként a mezőnyben, GoodYear Wrangler 235/85R16)
• 1 kipufogó hegesztés, 1 stabilizátor szakadás
• 0 baleset (az egész mezőnyben, össz. kb 80.000Km!!)
• Feleslegesen hozott dolgok: volatak... majd összeírom.

Otthonról, nyugodt körülményekből küldök még egy összefoglalót, addig is köszi a sok követőt és a figyelmet!

Irány a Pamir

Az előző postból kimaradt, hogy a Lenin szobros téri szállásunk Nurek városában volt, ahova azért mentünk, hogy megtekintsük a vilgá legnagyobb gátját. Nagyon szép - lehet. Nem láttuk mert haditiok, nem engedtek megnézni, csak a túlfolyóját, de az is elég impresszív.

Reggel - ez előző post elküldése után - szépen megebédeltünk, szintén vakrendeléssel, nagyon jó fullos gulyásleves szerűséget, és sajttal gombával megpúpozott sül husit ettünk.
Egy kisgyerek tökéletes angol kiejétéssel segített nekünk tolmácsolni. 10 perc után rájöttünk, hogy gyakorlatilag klisé mondatokkal operál, mindenre igennel válaszol, és nem sokkal jutunk vele előre, de nagyon aranyos volt, és akart tanulni, tanítottunk is neki pár szót, meg csiszolgattuk a kiejtését.
A továbbút első 30km-e megegyezett az előző napival, annyi különbséggel, hogy világosban tettük meg. Érdekes módon gyakorlatilag tökéletes minőségű aszfalt volt, nem értettük, hogy ezen tegnap mimt szerencsétlenkedtünk.
Az útszakasz további érdekessége az volt, hogy míg mi álltunk fotózni, cigizni, pisilni, mellénk álltak a németek Niva-val. Arra lettünk figyelmesek, hogy a tetőn levő benzines karniszterekből sugárban folyik a benzin, végig a kocsi hátsó ablakán.
Nekik adtuk az egyik üres kannánkat, és indultunk tovább, le kellett gyűrni az aznapra kiírt kb 200km-t.
Egy benzinkúton vettünk 80 liter benzint, amit egy műanyag hordóból lemezvödörrel mértek ki halál pontosan. Max 10 literrel verhettek át:) Viszont ajándékba kaptunk egy láda cseresznyét. Teljesen fehér, de finom édes.
Mondanom sem kell este 10 körülre sikerült, a szép átlagot a szalagkorlát nélküli tankcsapdás úton kellett megtenni, szerencsére csak 1x kellett visszatolatni, mert szembe jött egy Kamaz. A kép csak illusztráció:

Így is szinte elsőnek értünk be, persze - nem akarom elkiabálni - de mi vagyunk az egyetlen csapat, aki még nem kapott defektet.
Este cicamosdás, Smack főzés, és közösségi élet, alvás. Rugós ágy, kisértetiesen hasonlít egy függőágyhoz.
WiFi is van, de kódolt...

Reggel indulás tovább Khorog-ba, ahol elvileg miden lesz, luxushotel, stb.
10Km-t sikerült haladni - közben felvettünk 2 német stoppos srácot. Januárban indultak Frankfurtból, és Kínába mennek, vagy a fene tudja. Van 2 gitárjuk és 1-1 nagy zsákjuk.

Utána több akadályba is ütköztünk:
1. Az ellenőrzőponton nem akarnak továbbengedni, mert még hivatalosan nem nyitott ki a hágó, amin át kell kelnünk (3700m)
2. A pacecar (Nissan Vanette Cargo) az első patakban vizet szívott, így megállt. Nem baj, helyi szervíz megoldotta pikk-pakk. Nincs légszűrő, meg kipufogó, de megy, csak kicsit füstöl.
3. Át kellett kelni egy térdig érő kavicsos hegyi patakon. Na ez elég csapatépítősre sikerült, van sok video (na ezt majd otthon)

Ez az átkelés rém vicces:) Először a 4Runner húzta a Nissant. Ekkor elakadt mindkettő. Majd elékötöttük a tűzoltót, az meg elszakította a 4Runner-Nissan kötelet, a vonószem a víz alá került.
De legalább a 4Runner kiszabadult. Árpi szerzett egy drótkötelet egy közeli őrizetlenül hagyott traktorról, majd jött az új kísérlet.
Drótkötélből hurok a Nissan vonószemre víz alatt. Az 1000 felé foszlott kötéllel ez nem volt egyszerű, a végér Árpival véreztünk rendesen (közben térdig az 5 fokos sebesen folyó patakban egynsúlyozunk).
Hurok kész, 2 kötél sorba, arra 4runner rátolat, majd az egész elé az Explorer felezőbe kapcsolva.
FULL-FULL gáz, és láss csodát, átkelés roger.
Képet később mellékelek, mert sajnos aki dolgozott, az nem tudott fotózni...
Addigis egy hasonló átkelés ugyanott:

Mindenki örült, csak még annyi a baj, hogy a sorompót ki kellene nyittatni. ELvileg megvan az engedély, de kell vamni bólintás a helyi baktertől, aki viszont nem elérhető. A patak kiválóan alkalmas sörgyoshűtőnek, 3 perc alatt jéghideg... Jamie, az angol újságíró megkínáltatott unikummal. Ilyen gyorsan kihányni még senkit sem láttam:) Egyébkét egészségileg vegyes a csapat, a fél tárasaság már átesett az 1 napos rosszulléten, mi egész jól bírjuk, nem is értem...
Sebaj várunk. Honnan ismerős ez nekem?!
<< Karabah a várakozás országa >>
Még mindig várunk, már kezd sötétedni. Ilyen ez a popszakma...
Fél 6 felé végre indulás megjött az engedély, regisztráció (németek elbliccelték), miazmás.
No problem, irány a 3200 magasan fekvő hágó, miközben balra mellettünk látható a Kommuizmus-csúcs, az ex-Szovjetúnió legmagasabb pontja:7500 méter

Közben marha jó landscape (zebracsíkos hegyoldal pl.), Explorer húz felfele, mintha fizetnének neki, marha jó kis kocsi, 4000cm, 207LE:)

Lefelé megyünk a hágótól pártíz kilométert, és elérjük az Afganisztáni határt. A határfolyó egy sziklás völgyben folyik, jó sebes, kellene valami tökös túraszervező, aki ide csinál raftingot:)
Sajnos az út nagy része már nem látható, mert a sok várás miatt igencsak hamar ránk sötétedett... De legalább a tériszonyosok nem féltek, mert szalagkorlát az nincs, a völgy meg mély.
Menetben megálltunk egy házikónál, ettünk egy jót (szokásos kaja, de most a stopposaink segítettek rendelni, meg már mi is kezdünk beszélni helyiül. Tea,leves,kebab,joghurt).
Stopposokat a helyen kiraktuk, megalszanak a házban, ill. a kertben, mi pedig tovább. Közben beértük a többieket, és átültek ketten (Laura és Gábor) a tűzoltóból, mert elment a fékjük:( Már a kipufogót is a tetőn viszik. mondjuk ettől felettébb sportos a hangjuk.
Volt már defektjük, meg szilent repedésük is, amit megmagyaráz a 40 centis szintkülönbség 110-el való áthidalása:)
A Ssangyongos fiúk láttak medvét, de szerintem csak a sokórs vezetés utáni hallucinációversenybe akartak egy szép megoldással nevezni:)

Érkezés a szállásra Khorog-ba (egyetemváros) reggel 4-re. Bulikról nyilván lemaradtunk:( Reggel pedig kiderült, hogy az ország összes szp csaja ide gyűlt össze, és dícséretes, hogy az összenövesztett szemöldök itt nem divat.
Délben megpróbáltunk az Afgán vízumunkért folyamodni, de sajnos a konzul úr f12-kor távozott... Sebaj, hétfőn megigérték:soron kívül. Bár mi önmagunkban is sort alkotunk...

Indulunk a Pamir-ba, ott sztem nem lesz net, bár ki tudja, nézzetek vissza 1-2 nap múlva!:)

Megerkeztunk Tadzsikisztanba

Mostanaban kicsit nehezkes a bejelentkezes, mert errefele az internet mar ritkasag, mint a jarhato ut, a melegviz, vagy az ejfel elott befejezodo napi etap:)
Utoljara Szamarkandbol sikerult jelentkeznunk. Itt sikerult elkovetnem a tura elso komolyabb hibajat: ahelyett, hogy Bukhara-bol szep, jo uton 3-4 ora alatt elcsorogtunk volna Szamarkandba, es jol megnezzuk a varos nevezetes dolgait, meg a penzfeldobas elleneben is kikonyokoltem: menjunk a sivatag fele, a Turkmen hataron, mert lathatjuk a gazmezoket, es lehet homokozni.
Ebbol az jott ki, hogy jol eltevedtunk, majdnem elastuk magunkat egy megfordulasnal, es vegulis egy folyomeder mellet kitalaltunk egy vasuthoz, majd a jo utra, de ehhez elobb egy sosto medren kellett atgazolni, majd a felbontott aszfaltot kellett ugy kezzel atpakolnunk, hogy at tudjon verekedni rajta az Explorer, cserebe lattunk egy meteres leguant, epphogy nem utottuk el szegenyt. Raadasul este 5-re visszaertunk Bukharaba, kezdodhetett a laza ut Szamarkandba. Ket szek kozt a foldre. No nem baj, ettunk finom halkonzervet olivabogyoval az ut szelen, fel Michelin csillag:) Vegul mindig jobban jartunk, mint az egyik portugal csapat (mar nem is tudom, hogy a Primera vagy a Passat) 5 orara elakadtak a homokban - egy truck-al egyetemben - ennyit kellett varni, mig arra keveredett egy traktor. Orultek a sracok, hogy ilyen kocsikkal nekimennek a sivatagnak:) Egyebkent rajtunk kivul mindenki defektet is kapott, aki a sivatagot valasztotta. Nagyon jo a gumink, pedig megkapja a magaet:)

Apropo a bukharai szallason kaptunk par erdekes informaciot egy halyi arctol, aki az egyik portugal srac blogjan felbuzdulva keresett meg minket Szamarkandbol. Elmeselte peldaul, hogy miert nincs kocsilopas uzbegisztanban: 1. azonnal lezarjak a varost, igy lenyegeben mindenki lebukik 2. elso alkalommal 10 evet kap 3. masodik alakalommal kivegzik. Nekem tetszik. A masik erdekesseg az Aral to. Kiderult, hogy ha az elterelt folyуkat visszaengednek a toba, akkor nehany (max 10) ev alatt vissza tudna nyerni az eredeti teruletet. es nem az a baj, hogy nincs munka (halaszat), hanem ivoviz sincs. Arpiek a tuzoltokocsival kertek Muynaqban (ex Aral-parti varos) vmi segitseget, es fizetsegul ivovizet kertek a sracok... A visszaallitas fel sem merul, a gyapot-lazalom meg mindig tart, az embereknek - az iskolasokat is beleertve - meg mindig kotelezo gyapotszedes van, amikor eljon az ideje. Emellett az Aral alatt talalhato, egyelore gyeren kiaknazott gazmezok sem segitik az Aral visszatoltesenek ugyet. Gondoltatok volna, hogy a teruletek joreszt kinai befektetok kezeben vannak? :)
Szoval vissza Szamarkandhoz.


Az ut sivatagos hurok utani resze viszonylag nyugodt volt, leszamitva egy lakott teruletes 91km/h-s catch-et. Ezt sikerult megint ugyesen megoldanom. Megmutattam a terkepen, hogy itt autopalya van jelolve, igy a 91 nem sok:) Ezt vegulis megvettek, es be akartak hivni teazni, vegtelen kedvesek. Ezt udvariasan haritottam arra hivatkozva, hogy rally, erre mondtak, hogy akkor siessunk!:) Erdekes, hogy mennyivel mas itt az emberek idegenekhez valo hozzaallasa, mint Pesten. Ott gyanakodnak, elfordulnak, itt meg lepten nyomon teazni akarnak hivni, ami igazandibol mindig arra megy ki, hogy igyunk vodkat is, meg egyunk baranyt meg sutemenyt, es mindenkepp aludjunk ott:) Szeretik a vendeget. Szamarkandba suru sotetben erkeztunk, csak egy jo saslik vacsira volt ido, aztan alvas. Kicsit nyugos voltam, mert Szamarkandot nagyon szerettem volna megnezni, erre csak reggel jutott egy nyulfarknyi ido. Az ovaros szamomra nagy csalodas volt, van a nehany - egyebkent hatalmas es szep - nevezetesseg, fokent mecsetek, es medressa-k, de az egesz egy afrika szintu poros kaosz. Nem igy a varos ujabbik resze, ami szep, rendezett. Vegul idonk egyedul arra maradt, hogy megnezzuk Timur szobrat, valamint siremleket (sirko, eltemetve kicsit odebb van allitolag), ami egy nagyon szep epuletegyuttesben (GO'RI AMIR maqbarasi) van.

A kerites megoldas nagyon hasonlit a Taj Mahal-belire. A fekete ko Timur Lenk-e egyebkent.

Nagyjabol 10-kor nekivagtunk a Tadzsikisztanban vegzхdх napi etapnak, ami 580Km-re volt meghirdetve. ejfelre ertunk a szallasra:) Volt rossz ut, 3 oras hataratlepes ertelmetlen es megmagyarazhatatlan varasokkal, es atneztek a holminkat, beleertve, hogy meg kellett utatnunk hogy navigalunk notebookkal. Nem baj, mindenre azt kell mondani, hogy "nye panyemaju" (nem ertem), es elobb-utуbb feladjak:) Egyebkent az orosz szokincsembol mar vagy 30 szo is visszajott, ha akarok gyakorlatilag folyekonyan beszelgetek a helyiekkel - bar tudnam mirol is tulajdonkeppen:) A hataratlepes utan rogton valtottunk is penzt egy benzinkuton. A kocsi oldalan levo porba beleirtuk az adatokat: dollar, somoni (tadzsik penz, ~50Ft), rata. Megegyeztunk, leszamoltuk, mentunk. Ja, van 1,3,5,10,20-as penzuk. Harmas minek?! Innentol egyenes, akarom mondani girbegurba volt az ut a szallasig. Elertuk Dushanbe-t (fovaros, itt lesz a cel szuk 1 het mulva), majd mentunk tovabb Nurek fele, ahol allitolag a vilag legmagasabb gatja van, reggel meglatjuk. Az ut vegtelen szar, porfelhoben jovunk, es a jobb navigalas erdekeben megittam egy jo otthoni hugymeleg Gossert, mondjuk jol nem esett:( Mivel kellemesen beertunk a hegyekbe, szembesultunk azzal a problemaval, hogy az automata valtonknak koszonhetoen lenyegeben nincsen motorfekunk. Nem vicces... A gyorhajtas veszelyeire pedig figyelmeztetnek

Emellett a benzint is kijartuk, igy az ejszaka kozepen kellett eloturni a csomagok aljarol a benzint, es toltogetni a gusztustalanul mocskos autoba. Persze a felet melle toltottuk, amint kesobb VinczeG javaslatara fel is gyujtottunk, hogy legalabb valami ertelme legyen. Erre meg is alltak vmi helyiek megkerdezni, hogy minden ok-e, de ezzel a mozdulattal majdnem elulottek, hiszen termeszetesen teljesen reszegek volak:) A nap (hold)fenypontja persze az volt, hogy az ut utols 30km-enek egyik szakasza 2 uton volt lekuzheto: egy rovidebb, kevesbe girbegurba, es egy sokkal csunyabban kinezo. Mi a rovidebbet valasztottuk, bar az egyik sev le volt zarva betonokkal, de megideologizaluk, hogy biztonsagi okokbol. Nem azert volt. Hanem azert, mert miutan leereszkedtel 500m szintet a vaksotetben, kiderult, hogy egy komlas elvitte az utat. Vissza az egesz. De vegulis hepiend, ejfelre szallason, es a kisbolt meg epp nyitva volt, vesz szalami, sajt, sor. Vacsora, alvas. Reggel legszuro pocolas, olajszint, fekbetet check, minden ok, mehetunk tovabb. Tettem egy kisebb kort a varosban, a foteren Lenin szobor, megallt az idх:)
Nem tudom mikor tudunk ujra jelentkezni, itt a 60-as evek Szovjetuniуja van, ami nem az interneten alapul... Lehet hogy sikerul vennunk 3G pucukat:)

Telihold meg a Felhold

Egy blogban kell megszolitast irni?
(elnezest, de a kepek most nem kerulnek fel, kesobb potolom, mert botrany lassu a net, es az ekezetek is elmultak, oruljunk, hogy nem cirill a betu)


Szoval a reggeli ebredest kovetoen (10 ora) tettunk egy setat Khiva-ban, ami tenyleg pazar kis hely, olyan iszlamos, kozepkoris, sajna egyre inkabb turistas, bar a japanok meg nem jelentek itt meg.
Az egesz var(os) olyan mintha valyogbal epult volna, sok szines csempevel, es itt a magyar vonatkozas: Sarvar (erted...:) 1-2 kep illusztracionak:



1 dolgot viszont nem ertek. Itt most ~45 fok van. Ebbol szerintetek mennyit lehet eladni??? (bundasapkak)

Khiva-bol Bukharaba - ami szinten a kozepkori vilag egyik kereskedelmi es kulturalis kozpontja volt - olyan uton kell eljutni, hogy az ellensegeimet ide kuldenem buszsofornek. 90km, 4-5 ora, no comment.
Menet kozben kicsit leszakadt a kipufogo felrogzitettuk, eloszor gyorskotozovel es zoknival, kesobb spaniferrel megkendacsoltuk, jobb, mint ujkoraban, majd alkalomadtan meghegesztik.
Sebaj, megerte a kuzdelem, epp sotetedesre beertunk a szallasra, hideg sor, meleg zuhany (szokott forditva lenni), majd a varosban kis seta.
Minden zold fennyel kivilagitva, bazar, valahol fasi mulato, helyi nyelven - epp a Republic Kek es narancssarga c. szamat jatszottak farsziul.
Nemi kaja:

Addig vakarodztunk este, mig minden bezart, igy taxival mentunk gyorsetterembe, ahol olyan 40 perc alatt osszecsaptak nekunk 4 giroszt. A taxis meg beugortt egy boltba bevasarolni, igy az egesz vacsi taxistol 4 fore meg is volt 1  ~3000Ft-bol.
Errol jut eszembe, hogy valamit csinalni kene, mert a sulygyarapodasom szemmel lathato. Az elmult honap nem vart esemenyei miatt eltunt kiloim hianytalanul megjelentek, legfokepp has kornyeken, sebaj, lesz min dolgozni hazamenes utan.
Fogadalmat tettem: nem iszom tobb sort - de kevesebbet sem, meglatjuk, hogy hasznal-e.
1 nap piheno Bukhara-ban. Alvas, varosnezes nyugiban, autoszereles, tankolas. Egy muhelyben szepen visszahefteltuk a leszakadt kipufogo felfuggesztest.
Probaltam megkerdezni, hogy szerintuk nem kellene-e kipakolni ezen muvelet idejere a 90 liter benzinunket a csomagtartobol - mostanra folyamatos es athato benziszagban ulunk, igy nem kell annyi sort innunk estenkent - de a nyelvi nehezsegek miatt ezt inkabb feladtam, es probaltam ellesni a hegesztes tudomanyat. Egy trukkot sikerult is: nem kell maszk, amikor szikrazik, el kell fordulni. Es meg a varrat is szep lett pedig gyakorlatilag hanyatt fekve a nyaka mogott atnyulva oldotta meg a feladatot a helyi autуszerelo mester.
Persze ez az egesz is ugy tortent, hogy eloszor nem lehetett, mert nincs ott, aki tud hegeszteni, aztam mondtam, hogy de nekem ez mindenkepp kell, akkor aki mondta, hogy nincs itt az ember, vegulis maga nekiallt es megoldotta. Lehet, hogy nincs meg a hegesztovizsgaja, ezert nem akart eloszor kotelnek allni, sosem tudjuk meg.

Vettunk benzint is, a hotelos ember valami rokonatol, joarasitva. Rekord megint: kb 130Ft literje. Igaz, hogy 80-as oktanszamu, de jobb, mint a legjobb versenybenzin: megy vele a kocsi.
Egyebkent felvilagositottak, hogy ne vegyunk jobbat, pont ugyanezt kapjuk, csak dragabban - mintha otthon lennenk.

Mivel mostanra lenyegeben osszeverodott a tarsasag, megerkezett a Moldavian, Gruzian, Dagesztanon es meg fene tudja min keresztul erkezett csapatok sok-sok autoja, megtartjuk az "ismerkedesi est"-et.
Van disco, bar ures, igy legfokepp a hotel udvaran folyik a sor es a palinka, illeszkedven a muszlim szokasokhoz. Sajnos disznуsajtot nem lehet kapni:)
Este is pazar a varos, pont telihold van, jo parositas a nagymecset tetejen levo felholddal, termeszetesen lefenykepezhetetlen:(

Teve

Még mindig élünk!(?)

3 nap után visszatértünk végre a civilizációba: ágy, fürdés, tiszta ruha, wow! :) El nem cserélném semmire.

Mióta nem jelentkeztünk jó sok minden történt, de internet híjján nem állt módunkban közreadni, most ezt pótoljuk. Tehát, valahol Oroszországban jelentkeztünk utoljára. Azóta magunk mögött hagytunk még 2500Km-t, és jelenlegi pozíciónk Khiv, Üzbegisztán

Hotély

Rengeteg minden érdekes, és kevésbé érdekes történt velünk az elmúlt 4 napban.Inkább az érdekeseket osztanám meg (országok szerint, 3 volt azóta), a nem érdekesek legfőképpen kilométerek ezreinek levezetése, sokszor sötétben, mosómedvényi kátyúk között, hullafáradtan - de megéri:)
Oroszország
Benzinár. Hát ez magyar szemmel vicces, valahol 190-200 forint körül mozog literje, még a földre is locsolunk belőle örömünkben:)
Az országot keresztül-kasul hálózzák a gázvezetékek, olyan, mint a pókháló. Általában az út is átmegy felette, ilyenkor az út széle sárgára van festve, és tábla jelez valamit, de nem tudjuk mit. Vagy megállni nem szabad, vagy rámenni valamivel.
Mivel általában későn kelünk, még később indulunk, még a kevés látnivalóról is lemaradunk, éjjel vezetünk. Végülis a túra Üzbegisztántról és Tadzsikisztánról szól, ez csak a tranzit...
Az orosz-kazah határ nem volt kifejezetten bonyolult, némi papírmunka, és a határőr lenyűgözése az útlevélben vízjelként feltüntetett Lánchíd után már mehettünk is.

Kazahsztán
Éjjel átfutott az úton előttünk egy nagymacska, pumának nézett ki. Él itt olyan?
Jártunk Atryau nevű városban a Kaszpi-tenger/tó mellet, a Volga folyó torkolatánál (Ázsia kapuja). Hát ez egy nagyon világi hely, el tudnám képzelni, hogy dolgozom itt pár hónapot kiküldetésben. Szép főtér, meg az egész rettenetesen kellemes. Bár sokat rohangáltunk végül sikerült pénzt is váltani (Zeljonaja Medvegy nevű pénzváltó egy lakókocsi-szerű épületben). Pénz: Tenge, és kifejezetten szép

A német csapatnak letiltották a debit kártyáját, mindig mondtam, hogy cash-el kell utazni, csak csórónak kell kinézni:) Sebaj megoldották, és még mindig boldogok, pedig éri őket ez-az.
Eddig a következők a veszteségeik: bankkártya, sim kártya, diffizár beakadt, hengerfejes lett a Niva...

A második kazah szálásunk a (szoba)festői (egyes vélemények szerint a világ seggcsakrája) Beyneu-ban lett volna, ahova sikerült hajnali 3-kor megérkeznünk. A (nem)foglalt szállásunkon volt szoba, de 7-kor el kell hagyni - anyád... A másik szállás a sínek mellett van, a harmadik, ahol a korán érkezők alszanak pedig zárva. Ötlet: felütöttük előtte a sátrat pont a hotel bejáratánál, a tűzoltóautós csapat meg felkucorodott a kocsi tetejére, mert féltek a kutyáktól.
Hihetetlen, hogy ebben az országban 20 éve még 1 métert nem lehetett menni felügyelet nélkül, most meg sátrat dobsz, ahol tetszik... Elalvás előtt - a többiek nagy örömére - megetettem egy helyi tündéri kiscicát sajttal. Ezt ő úgy értelmezte, hogy ezentúl ez midnig így lesz... Reggel ébredés korán, mert ránk süt a nap, hiába építettünk szekértábort autókból, és VinczeG hihetetlen energiákat tett bele a keleti irány meghatározásába, árnyékban is pokoli meleg a reggel. Macska csatlakozott (volna) az ébredő-reggeliző túrázókhoz. Megvédtem az agresszív tűzoltóautósoktól, sajtot nem kapott. Elindultunk a határ felé vezető úton, ami az eddig tartó kb. "autópályával" szemben az albertirsai kakasi-szőlői dűlőút minőségét hozta aszfalt kivitelben (embert,technikát megeszi), csak az erős, GPS-be vetett hit miatt mentünk tovább - mint később kiderült a jó irányba. Tűzoltóautó, mert még nem volt:

Az üzbég határ előtt sikerült megtankolni a kocsit, és minden kannánkat, innentől ritka portéka a 80 feletti oktánszámú benzin. ~90 liter benzin van a csomagtartóban, fura érzés, nyílt lángot kerüljük. A kannákat rendszeresen levegőztetjük, mert az 50 fokban felfújódnak, mint a lufi:) A portugál csapat - a főlazák:) - 100 liter benzint pakolt az Almera csomagtartójába. A határon ácsorogva szóltak a helyiek, hogy valami  csordogál a kocsiból, vékony sugárban: benzin:) Sebaj, megoldották powertape-el:Ö Ez kb 10 percig jó is volt, majd elfolyt még vagy 20 liter, nem baj, szerencsére senki sem dohányzott, meg olcsó is:)

Az kazah-üzbég határátkelést a szervezők a mauritániai körülményekhez hasonlították. Nem ismerem Mauritániát, de ilyennek képzelem. 4 óra az átkelés, személyes csúcs...
Mostanra profin elsajátítottuk a határátkelési rutint, pedig van hendikepünk. Minden ciril betűkkel, de nem oroszul. Értelmetlen folyamatok, általában oda kell beállni, ahol a szemből érkezők állnak sorba. Megpróbáltak lehúzni 100USD-re, mert rossz kapuhoz álltam, és a kamera felvett. Naaa, ennyire már nem vagyok madár:)

Üzbegisztán
A határátkelés utáni cél a - jobbára kiszáradt - Aral tó elérése lett volna, annak medrén keresztül. A jó 4 óras határátkelés következtében felettébb késésben voltunk, kicsivel sötétedés előtt indultunk el a "Farhát" restaurant-ból, ami egyben a pénzvátó és kamionos találkahely is volt.
Pénz. Hát ezt inkább nem mondom, mutatom, 100USD egyenérték:

, 1USD (sorry az elírásért)=2800Som. 1000Som a legnagyobb címlet. Egyből el is költődött egy ház ára (ha EUR lenne) sörre és kenyérre.
Aszfalt elhagy, irány a semmi, a "piste"-ken haladva. Tűzoltó autóval nyomtuk a versenyt, kegyetlenül jól megy terepen az a dög, de végül 1-2 óra altt behoztuk a sörvásárlás miatt összegyűlt hátrányunkat.Eközben kihasználtuk, hogy itt nem lesz rendőr, megittuk a megvásárolt söröket, hogy nehogy megmelegedjenek, így igazán viccesre sikerült a néha félméteres kocsinyomok kerülgetése. A szikes füldön ez kb olyan, mintha betonból lenne kiöntve.

1-2 óra sötétben autókázás után a tűzoltóautós csapattal együtt a megállás mellet döntöttünk. Táborverés az út közepén - ilyet otthon nem lehet - ha jön valaki majd kikerül (nem jött). Még sörök, Smack főzés, miazmás. Szúnyog volt dögivel, tudnám mit csinálnak ott, ahol 20 méterenként van egy száraz bokor?!

Reggel ébredés igen korán a nap miatt. Már 2 napja nem láttunk ágyat és fürdővizet, miden sivatgi homokos, van ennek egy "basszameg" hangulata. Ha valami leejtesz gusztustalanul homokos/saras lesz attól függően, hogy nedves volt-e. Ha meg nem ejted le, akkor 3 másodperc alatt meglepik a legyek. WC. Ahova a király is gyalog jár. Muhaha:). Ameddig a szem ellát: semmi. A bokrok 4 cm magasak.  Megoldás: beülsz az Explorerbe, meész 50 métert valamerre, és leprkosz úgy, hogy a kerekek takarják a többieket. Na ott a WC. 8-kor továbbindulás, ma látogatjuk az Aral medret, és el kell érnünk Khiva-ba. Kicsit eltévedünk, és a vérmérséklet különbség miatt a tűzoltó-autó csapat leválik. Mi visszafordulunk, ők mennek tovább.
Vagy 60Km a Szahara-szerű meder maradványban, és elérjük Muynak-ot, ami egykor egy virágzó kikötő és halászváros volt, ma játszódhatna benne akármelyik Rejtő regény - és 45 fok június elsején. 1 hónap múlva 55-60 lesz a helyiek szerint. Lehet nem kellene Kazahsztánban gyapotot termelni, ha nem megy?!?!?!? Egy 2/3 Magyarországnyi tóból maradt szinte semmi.
Közben meglátogattuk német barátainkat az "autószerelőnél GPS koordinálta alapján ( oda máshogyan képtelenség lett volna eljutni ).
Itt beleszaladtunk a kalsszikus vendéglátás problémába (ld. Kaukázus Challenge 2010 blog (CC 2010, javítva)
Csak egy teára hívtak be, ez majdnem az életembe került. Szőnyeghegyekre heverve etettek-itattak minket, sajnos az orosz-magyar szótárat itt hagytam, így a kezem ógyébe kerülő dolgokkal és az elő-elő jövő oroszt udással (szapsziba Nyina Alexandrovna) oepráltam.
Eközben sajnos egy fél bárányizé 10 perc rágás ellenére megakadt a torkomon, de sikerült menedzselni, továbbra is halhatatlan vagyok egyelőre.
De térjünk át vidámabbra. Mint ismeretes, Subaru Libero tulajdonosként, nem tud hidegen hagyni a típus klónjainak népszerűsödése - a világ miden táján. Itt ez kifejezetten jól megy, miden fontos (taxi, redőr, mentő) funkciót ezek a GÉPek látnak el.

Khiva felé közeledve egy rendőri ellenőrzést kellet "elszenvednünk". Csak okulásul leírom hogyan zajlott, hátha egyszer változnak dolgok.
Megállítás (sorompóval)
Tisztelgés, dorbi dyeny, dokument, pazslujszta.
A kagda? (Honna jöttök)
A, rally, kraszivüj masina, Vengrija? Budapest, da?
Papírkitöltés, kezet fog, kólaval megkínál, NEM.HISZEM.EL.
Jó utat, sok szerencsét kíván.
Szeretem a közóti ellenőrzéseket. Pedig a kólt nem is.

A benzinhez jutás itt tényleg érdekes. A "hivatalos" benzinkutak mind zárva, általában földhányással is el vanna torlaszolva. Ha nyitva vannak, akkor a használható (értsd 80 feletti) benzin kútfejen a töltőcső jellegzetes masnira van kötve, jelezve, hogy csak demostrációs célokat szolgál.
Emellett a hivatalos ár rendkívül kedvező, 0.6USD körüli, viszont nincs. A feketepiaci 0.9USD, és van. Viszont trükkösek a kannék, elég látványosan lapítottak, a látszatra itt nem adnak. A 20 literes kannából 15 litert próbált eladni egy fickó, aki mind külalakra, mind fekvési pozícióra a Birodalom visszavág Jabba-jára emlékeztetetett, kivéve a számtalan aranyfogat. Persze ilyen hülye trükköt nem eszünk meg, a megvásárolt 73 liter benzint kimérettem egy szörpösüveggel, így csak ~5 literel tudtak átverni, fejlődük:)

Extra kellemes meglepetések is érhetik az embert. VinczeG kicsit becsúszott egy kereszteződésbe (narancssárga-probléma...), és mellénk állt egy másik kocsi, és kiszóllt a sofőr: sárga, da? :) Nem kizárt, hogy Kecskeméten volt katona...
Egyelőre ennyi, megyek a bazárba, enni halott állatot.

Most Khiva, ban az Islamben hotelben. Van FÜRDŐSZOBA, terasz, hideg sör, meg szűnyegek. Mi kell még??? :)
Gyeretek ide Magyarországról sokan - csak az üzbég rendőrposzt kívánságát közvetítem:)
Olvassatok, csá!

Ás elloptam tűzoltóék ötletét, kaptok zenét is:
New life