Az előző postból kimaradt, hogy a Lenin szobros téri szállásunk Nurek városában volt, ahova azért mentünk, hogy megtekintsük a vilgá legnagyobb gátját. Nagyon szép - lehet. Nem láttuk mert haditiok, nem engedtek megnézni, csak a túlfolyóját, de az is elég impresszív.
Reggel - ez előző post elküldése után - szépen megebédeltünk, szintén vakrendeléssel, nagyon jó fullos gulyásleves szerűséget, és sajttal gombával megpúpozott sül husit ettünk.
Egy kisgyerek tökéletes angol kiejétéssel segített nekünk tolmácsolni. 10 perc után rájöttünk, hogy gyakorlatilag klisé mondatokkal operál, mindenre igennel válaszol, és nem sokkal jutunk vele előre, de nagyon aranyos volt, és akart tanulni, tanítottunk is neki pár szót, meg csiszolgattuk a kiejtését.
A továbbút első 30km-e megegyezett az előző napival, annyi különbséggel, hogy világosban tettük meg. Érdekes módon gyakorlatilag tökéletes minőségű aszfalt volt, nem értettük, hogy ezen tegnap mimt szerencsétlenkedtünk.
Az útszakasz további érdekessége az volt, hogy míg mi álltunk fotózni, cigizni, pisilni, mellénk álltak a németek Niva-val. Arra lettünk figyelmesek, hogy a tetőn levő benzines karniszterekből sugárban folyik a benzin, végig a kocsi hátsó ablakán.
Nekik adtuk az egyik üres kannánkat, és indultunk tovább, le kellett gyűrni az aznapra kiírt kb 200km-t.
Egy benzinkúton vettünk 80 liter benzint, amit egy műanyag hordóból lemezvödörrel mértek ki halál pontosan. Max 10 literrel verhettek át:) Viszont ajándékba kaptunk egy láda cseresznyét. Teljesen fehér, de finom édes.
Mondanom sem kell este 10 körülre sikerült, a szép átlagot a szalagkorlát nélküli tankcsapdás úton kellett megtenni, szerencsére csak 1x kellett visszatolatni, mert szembe jött egy Kamaz. A kép csak illusztráció:
Így is szinte elsőnek értünk be, persze - nem akarom elkiabálni - de mi vagyunk az egyetlen csapat, aki még nem kapott defektet.
Este cicamosdás, Smack főzés, és közösségi élet, alvás. Rugós ágy, kisértetiesen hasonlít egy függőágyhoz.
WiFi is van, de kódolt...
Reggel indulás tovább Khorog-ba, ahol elvileg miden lesz, luxushotel, stb.
10Km-t sikerült haladni - közben felvettünk 2 német stoppos srácot. Januárban indultak Frankfurtból, és Kínába mennek, vagy a fene tudja. Van 2 gitárjuk és 1-1 nagy zsákjuk.
Utána több akadályba is ütköztünk:
1. Az ellenőrzőponton nem akarnak továbbengedni, mert még hivatalosan nem nyitott ki a hágó, amin át kell kelnünk (3700m)
2. A pacecar (Nissan Vanette Cargo) az első patakban vizet szívott, így megállt. Nem baj, helyi szervíz megoldotta pikk-pakk. Nincs légszűrő, meg kipufogó, de megy, csak kicsit füstöl.
3. Át kellett kelni egy térdig érő kavicsos hegyi patakon. Na ez elég csapatépítősre sikerült, van sok video (na ezt majd otthon)
Ez az átkelés rém vicces:) Először a 4Runner húzta a Nissant. Ekkor elakadt mindkettő. Majd elékötöttük a tűzoltót, az meg elszakította a 4Runner-Nissan kötelet, a vonószem a víz alá került.
De legalább a 4Runner kiszabadult. Árpi szerzett egy drótkötelet egy közeli őrizetlenül hagyott traktorról, majd jött az új kísérlet.
Drótkötélből hurok a Nissan vonószemre víz alatt. Az 1000 felé foszlott kötéllel ez nem volt egyszerű, a végér Árpival véreztünk rendesen (közben térdig az 5 fokos sebesen folyó patakban egynsúlyozunk).
Hurok kész, 2 kötél sorba, arra 4runner rátolat, majd az egész elé az Explorer felezőbe kapcsolva.
FULL-FULL gáz, és láss csodát, átkelés roger.
Képet később mellékelek, mert sajnos aki dolgozott, az nem tudott fotózni...
Addigis egy hasonló átkelés ugyanott:
Mindenki örült, csak még annyi a baj, hogy a sorompót ki kellene nyittatni. ELvileg megvan az engedély, de kell vamni bólintás a helyi baktertől, aki viszont nem elérhető. A patak kiválóan alkalmas sörgyoshűtőnek, 3 perc alatt jéghideg... Jamie, az angol újságíró megkínáltatott unikummal. Ilyen gyorsan kihányni még senkit sem láttam:) Egyébkét egészségileg vegyes a csapat, a fél tárasaság már átesett az 1 napos rosszulléten, mi egész jól bírjuk, nem is értem...
Sebaj várunk. Honnan ismerős ez nekem?!
<< Karabah a várakozás országa >>
Még mindig várunk, már kezd sötétedni. Ilyen ez a popszakma...
Fél 6 felé végre indulás megjött az engedély, regisztráció (németek elbliccelték), miazmás.
No problem, irány a 3200 magasan fekvő hágó, miközben balra mellettünk látható a Kommuizmus-csúcs, az ex-Szovjetúnió legmagasabb pontja:7500 méter
Közben marha jó landscape (zebracsíkos hegyoldal pl.), Explorer húz felfele, mintha fizetnének neki, marha jó kis kocsi, 4000cm, 207LE:)
Lefelé megyünk a hágótól pártíz kilométert, és elérjük az Afganisztáni határt. A határfolyó egy sziklás völgyben folyik, jó sebes, kellene valami tökös túraszervező, aki ide csinál raftingot:)
Sajnos az út nagy része már nem látható, mert a sok várás miatt igencsak hamar ránk sötétedett... De legalább a tériszonyosok nem féltek, mert szalagkorlát az nincs, a völgy meg mély.
Menetben megálltunk egy házikónál, ettünk egy jót (szokásos kaja, de most a stopposaink segítettek rendelni, meg már mi is kezdünk beszélni helyiül. Tea,leves,kebab,joghurt).
Stopposokat a helyen kiraktuk, megalszanak a házban, ill. a kertben, mi pedig tovább. Közben beértük a többieket, és átültek ketten (Laura és Gábor) a tűzoltóból, mert elment a fékjük:( Már a kipufogót is a tetőn viszik. mondjuk ettől felettébb sportos a hangjuk.
Volt már defektjük, meg szilent repedésük is, amit megmagyaráz a 40 centis szintkülönbség 110-el való áthidalása:)
A Ssangyongos fiúk láttak medvét, de szerintem csak a sokórs vezetés utáni hallucinációversenybe akartak egy szép megoldással nevezni:)
Érkezés a szállásra Khorog-ba (egyetemváros) reggel 4-re. Bulikról nyilván lemaradtunk:( Reggel pedig kiderült, hogy az ország összes szp csaja ide gyűlt össze, és dícséretes, hogy az összenövesztett szemöldök itt nem divat.
Délben megpróbáltunk az Afgán vízumunkért folyamodni, de sajnos a konzul úr f12-kor távozott... Sebaj, hétfőn megigérték:soron kívül. Bár mi önmagunkban is sort alkotunk...
Indulunk a Pamir-ba, ott sztem nem lesz net, bár ki tudja, nézzetek vissza 1-2 nap múlva!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése